Színházi nevelés

A színházi nevelés (Theatre in Education, TIE) a színház és a pedagógia határterületén létrejött részvételi színházi műfaj, művészetpedagógiai módszeregyüttes. Az egyéb drámaalapú oktatási módszerekhez képest a színházi nevelés specialitása abban áll, hogy a résztvevők professzionális színházi előadásokat láthatnak a program részeként, amely univerzális erkölcsi, illetve a társadalmi kapcsolatokra vonatkozó általános kérdéseket dolgoznak fel. A színházi nevelési mozgalom – amely baloldali, kultúrkritikai bázison a munkásosztályi családok fiataljai számára dolgozta ki a résztvevők társadalmi tudatosítását célzó eljárásait – az 1960-as évek közepétől terjedt el Angliában. Az ekkor életbe lépő oktatáspolitikai reformok lehetővé tették, hogy az osztálytermi dráma (Drama in Education, DIE) különböző változatai mellett a társadalomkritikus TIE is önálló műfajként jelenjen meg. Országszerte színházi nevelési csoportok jöttek létre, és vitték az előadásaikat nevelőotthonokba, iskolákba, fiatalkorúak börtönébe és a külvárosok közösségi házaiba. E virágzó időszak eredménye az is, hogy a műfaj nemzetközi szinten is elterjedt. Magyarországi megjelenése a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején ebbe a nemzetközi folyamatba illeszkedik. A színházi nevelés nem művészeti vagy társadalmi mozgalomként került Magyarországra, hanem reform- vagy alternatív pedagógiai eljárásként vált népszerűvé; intezményesült a drámapedagógia egy speciális formájaként. mozgalmi jellege és társadalomkritikai összefüggései szinte teljesen eltűntek az adaptáció során. Kiadványunk azt a folyamatot mutatta be, amelynek során Magyarország egyik legfontosabb, a ’90-es évek közepén alapított színházi nevelési társulata, a Káva Kulturális Műhely, elrugaszkodva e depolitizált művészetpedagógiai módszertantól, létrehozza azokat a részvételi színházi kísérleteket, amelyek adekvátan reagálnak a jelen aktuális társadalmi feszültségeire.

További Bejegyzések