Az itt olvasható kísérletek többsége a társadalmi beavatkozások egy lehetséges változatát mutatják be: a művészetalapú, ezen belül is a dráma-, illetve színházalapú társadalmi beavatkozásokat, amelyeket performatív beavatkozásoknak is szokás nevezni. Ezek a beavatkozások a dráma és a színház eszközeit társadalmi változások eléréséhez használják; változtatási potenciáljuk abban rejlik, hogy alakítják a társadalmi valóságról szóló elképzeléseket és értelmezéseket, ezzel pedig tágítják a megvalósíthatónak gondolt társadalmi cselekvések körét.

A performatív beavatkozások bemutatása egyidejűleg szól több szakma képviselőinek: drámapedagógusoknak, akik szívesen gondolkodnának közösségi, társadalmi léptékben saját munkájukról, színházi szakembereknek, akik megismerkednének azzal, hogy miként alkalmazhatók művészeti eljárásaik a művészeti szcéna határain kívül, a szociális szféra területén dolgozó különböző szakembereknek, akik arra lehetnek kíváncsiak, hogy miként alkalmazható a színház és a dráma az általuk jól ismert problémák kezelésében, társadalomkutatóknak, akiket az érdekel, hogyan működik és milyen újszerű tudásokhoz vezet a művészetalapú kutatás, civil aktivistáknak, akik keresik a hatékony eszközöket a társadalmi változások generálására.

beavatkozás

1. ábra A performatív társadalmi beavatkozás

E dráma- és színházalapú beavatkozások meghatározó formája a részvételi színház, amely a klasszikus, passzív színházi nézőszerepet alakítja át különböző részvételi eljárások és technikák alkalmazásával. A részvételi színház olyan nyilvános teret hoz létre, amely egyrészt a fiktív történetek szimbolikus világát használja, másrészt a szerepbe lépés és a szerepben való cselekvés eszközeit alkalmazza. Ebben a térben a résztvevők – kisebb-nagyobb közösségének tagjai – meg tudják fogalmazni a minket körülvevő világról szóló értelmezéseiket, meg tudják jeleníteni saját tapasztalataikat, ki tudják próbálni az alternatív valóságlehetőségekkel kapcsolatos elképzeléseiket, ezen keresztül pedig újszerű egyéni és közösségi cselekvési lehetőségeket ismerhetünk föl. A bemutatásra kerülő programok a részvételi színház különböző műfajait képviselik. A részvételi színházi műfajokat ideológiai hátterük, módszereik és munkaformáik, kitűzött céljuk, résztvevőik, helyszínük, időtartamuk, léptékük alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A legismertebbek közülük a színházi nevelés, a fórum színház, a közösségi színház.

 

Ugyanakkor e projektek egyúttal társadalomtudományi kutatási programok is, amelyek arra kérdeznek rá, hogy a részvételi színházi folyamat során hogyan zajlik egy-egy társadalmi jelenség különféle értelmezéseinek láthatóvá tétele, kritikai vizsgálata, a közös értékek (esetleg érdekek) felismerése, az egyéni és kollektív cselekvési lehetőségek beazonosítása és kipróbálása. A társadalomtudományi kutatási programok minden esetben a részvételi színház jelentéskonstruálási folyamatára összpontosítanak: a résztvevők által megidézett társadalmi jelentésekre, képzetekre, evidenciákra és összefüggésekre, illetve az ezekben bekövetkező átalakulásokra világítanak rá. Ennek megfelelően olyan kutatási és elemzési eljárásokat választanak, amelyek képesek a szimbolikus cselekvések és folyamatok leírására és értelmezésére.

 

beavtkozas2

2. ábra A művészetalapú társadalmi beavatkozások kutatása

A drámaműhelyhez hasonlóan – amely különféle részvételi színházi műfajokkal és eljárásokkal kísérletezik – a kutatás is különböző stratégiákkal és módszerekkel folyik. Az egyes kutatási programok között a legfontosabb különbség, hogy külső megfigyelő, értelmező pozícióból elemzik-e a művészeti beavatkozások folyamatait vagy aktív részesei azoknak. A klasszikusabb interpretatív kutatások mellett megjelennek a kutatás elkötelezettebb formái: a kritikai kutatás, amely a beavatkozások kapcsán azt vizsgálja, hogy azok miként teszik láthatóvá a résztvevők számára az elnyomó rezsimek működését, illetve a transzformatív kutatások, amelyek maguk is elkötelezettek azokban a változásokban, amelyeket a művészeti beavatkozások célul tűznek ki. Ez utóbbiak lehetséges formája az akciókutatás – amikor a kutatás aktív szerepet vállal a beavatkozásban –, a művészetalapú kutatás – amikor a dráma, illetve a színház maga kutatási módszerként működik –, illetve a részvételi kutatás, amely a művészeti akciót kollektív kutatási módszernek tekinti, amely nemcsak a kutató, hanem a többi résztvevő számára is biztosítja a program által felvetett jelenségek szisztematikus megismerésének lehetőségét.